2015. március 5., csütörtök

Új modern holokauszt!

(Ez egy régebbi írásom, de sajnos nemhogy elvesztette volna az aktualitását, de a szociális ellátások március 1-től történő megnyirbálásával méginkább aktuálissá vált!)


Új modern holokauszt! 



(A kép illusztráció)




Felháborító kell, legyen minden józanul gondolkodó, erkölcsi morállal, lelkiismerettel rendelkező magyar számára az a terv, ami százezreket tehet földönfutóvá, és ítélhet halálra.

Ez pedig nem más, mint a szociális háló szándékos, módszeres megsemmisítése, amivel ellátatlanul, gyakorlatilag mindenfajta jövedelem nélkül hagyná a kormány a szegényeket, a betegeket, a leginkább rászorultakat!

De ne hagyjuk ki a hajléktalanokat és azokat sem, akik a kormány politikája miatt kerültek, kerülnek az utcára, kitéve mindazon viszontagságoknak, amit az utcai életmód jelent! (éhezés, betegségek, fagyhalál)

Akarjuk, hogy emberek ezreit, százezreit ítélje halálra az új modern holokauszt program?
Akarjuk, hogy ha gyermekeink megkérdezik, (ha lesznek, még akkor egyáltalán) Apa, anya, és te mit tettél, hogy ez ne így legyen?
Akkor azt mondjuk szemlesütve, semmit!

Egy demokratikus jogállamban nem lehet százezreket, csak azért mert szegények és betegek, (és szerintük, mármint a kormány szerint, aki szegény annyit is ér) egy elhibázott politikai döntéssel ellehetetleníteni, és ily módon halálra ítélni!

De ez itt már régóta nem demokratikus jogállam!
A kormány meg akarja szüntetni a teljes szociális hálót!

(Munkalapú társadalom=Közmunkás bérrabszolgaság, Kényszermunka!)

Ezzel gyakorlatilag bírósági tárgyalás nélkül halálra (éhhalálra) ítélve mindazon állampolgárokat, akik önhibájukon kívül lebetegedtek, munkaképtelenné váltak, és nincs, aki megfelelően támogassa őket anyagilag!

Az ország aláírta az európai unióval a halálbüntetés eltörléséről szóló egyezményt, amit minden aláíró tagországnak be kell tartani.

Jogilag senkit sem ítélhetnek el igazságos tárgyalás nélkül, és megfelelő jogvédelem nélkül, és ami még fontosabb, semelyik tagországban sem ítélhetnek halálra senkit!

Az Európai Unió Alapjogi Chartája:
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/...

1. cikk Az emberi méltóság Az emberi méltóság sérthetetlen.
Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell.

2. cikk Az élethez való jog

(1) Minden embernek joga van az élethez.
(2) Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.

5. cikk A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma

(1) Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
(2) Senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára igénybe venni.
(3) Tilos emberi lényekkel kereskedni.

Az aláíró országok vállalták, hogy betartják az egyezményt, miszerint senkit sem lehet halálra ítélni!

A szociális háló eltörlését akár tekinthetjük az aláírt egyezmény megszegésének is!
Az egyezmény ilyen módon történő megszegése esetén az állampolgároknak nem csupán joguk, de erkölcsi kötelességük is lenne tiltakozni, nem csupán az irányító hatalomnál, (kormány) de akár az Európai Unió megfelelő szerveinél is!

Vétkesek közt cinkos, aki néma!


2015. január 26., hétfő

Elindult a blog facebook oldala!


Elindult a blog facebook oldala!
A blogbejegyzésekhez, ezentúl ott is lehet hozzászólásokat, kommenteket hozzáfűzni!
Egyenlőre pár régebbi bejegyzés került megosztásra, a későbbiekben az újabb frissítések is elérhetők, és kommentelhetők lesznek.

https://www.facebook.com/ebredomagyarorszagblog



2015. január 13., kedd

Emberi sorsok - Hajlék nélkül

A hajléktalanok köztünk élnek!

Némelyek úgy gondolnak rájuk, ha gondolnak egyáltalán, mint egy bűnözőre, mások úgy mint valami utolsó alkoholista senkire, de sokan nem is gondolnak bele abba, hogy ők is emberek.

Emberek, fájdalmakkal, gondokkal, bánatokkal, és néha örömökkel, szeretettel, reménnyel, hittel.
Megannyi ember, megannyi élet, megannyi sors, amiből akár tanulhatunk is, ha nyitott szemmel, és szívvel közeledünk hozzájuk.

Egy férfi ül nap mint nap a Nyugati pályaudvar előtt.

A lábainál egy tábla, amin felhívja az emberek figyelmét arra, hogy az a 20 vagy 30 forint, ami nekik talán semmit sem ér, neki az életet jelentheti.

Ha odamész hozzá, hogy adj neki pénzt, nem fogadja el csak úgy!
Ő nem koldus, nem fogad el alamizsnát! Megdolgozik a pénzéért!

A Fedél nélkül című újságot árusítja, és mellé még képeslapot is ad ajándékba, vagy legalábbis adott az ünnepek tájékán.

Ha valakinek van ideje beszélgetni vele, örömmel és szeretettel mesél magáról.
Régebben pszichiáter szakorvosként dolgozott. Később egy ideig külföldet járta, akkor már nem volt itthon hol laknia.

Miután hazajött és hajléktalan életet élt, és él jelenleg is, továbbra is elvállalta pszichés problémákkal küzdő emberek gondozását, segítését.

Volt például egy hölgy páciense, aki folyamatosan a zárt osztályon kötött ki, mielőtt ő elvállalta, hogy segít rajta.
Már egész jó eredményt kezdett vele elérni, amikor a hölgy ismét bekerült a kórházba, és megkérte, hogy kísérje el.

A felvételis orvos közölte a hölggyel, hogy ismét kénytelenek lesznek a zárt osztályra tenni, ha ilyen emberrel mutatkozik.

Később a hölgy egyedül ment be a kórházba, addigra már komoly előrehaladást értek el a terápiában.
A kezelő orvosa örömmel mondta neki, hogy annyira javult az állapota, hogy már soha többet nem kell a zárt osztályra mennie, sőt a kórházban se kell maradnia.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen nehéz a sorsa, ez az idős férfi azt mondta, egyáltalán nem nehéz, nagyon könnyű a sorsa.

Már gyermekként meg kellett tanulnia milyen a nélkülözés, milyen az, amikor kevésből kell valahogy kijönni.
Azóta is hozzá van szokva ahhoz, hogy kevésből is megéljen valahogy, és hozzászokott már a hajléktalan élethez is.

Pozitívan szemléli a saját sorsát, inkább azokat sajnálja, akik mostanában kerültek, kerülnek úgy utcára, hogy nem tudják, milyen is az.
Milyen az, amikor nincs, vagy csak alig van étel, milyen az, amikor nincs fedél az ember feje felett stb.

Ha valaki arra jár a Nyugati pályaudvar felé, és van egy pár perce, egy félórája, órája, és ott találja az idős férfit, amint az újságjait árulja, álljon meg egy kicsit beszélgetni vele.

Megéri!

Sokat tanulhatunk tőle, emberségről, jó értelemben vett emberi büszkeségről, önérzetről, optimizmusról, szeretetről, segítőkészségről, együttérzésről!

2015. január 5., hétfő

Megosztás vagy összefogás!




Egyre nagyobb a megosztottság az országban!

Most amikor a lét a tét!

Ténylegesen, csontig hatolóan húsbavágóan, nem úgy, mint a Való Világnak nevezett médiacirkuszban!

Ez itt az igazi való világ!

Ez, ahol nem arról szólnak a dolgok, hogy ki mikor, kivel, hányszor (legalábbis elsősorban nem arról, mivel a hálószobára tartozó dolgok, a magánszféra részei, és ott is kellene maradniuk) hanem többek közt arról, hogy a kormány jóvoltából hányan fagytak halálra a télen, hányan kerültek az utcára, hányan veszítették, és hányan veszítik el az állásaikat.

Hogy miközben minden drágul, és az adóterhek egyre nőnek, a kormány "nagylelkűen" merészelt 1.8 százalékot emelni a nyugdíjakon, miközben a saját bérüket 30 százalékkal emelték!

Arról hogy korrupt állami alkalmazottakat véd a kormány! Hogy azt állítják, nincs ma magyarországon korrupció, holott mindenki akinek van szeme, látja az igazságot, hogy a korrupció virágzik! (földügyek, trafikmutyi, stb.)

Arról szólnak a dolgok, hogy az országban gyermekek éheznek, betegek fekszenek otthon ágyaikban ellátatlanul a hosszú várólisták miatt, vagy hideg, fűtetlen kórtermekben, miközben sorra épülnek milliárdokból a több ezres nézőterű fűtött gyeppel ellátott stadionok.

Arról, hogy módszeresen teszi tönkre, építi le mára a kormány, a kezébe vett, államosított oktatási rendszert, átalakítva saját érdekeik mentén!

Hogy a szociális rendszer módszeres leépítésével, megszüntetésével, százezreket terveznek ellátatlanul hagyni gyakorlatilag halálra ítélve őket!

És nem utolsó sorban többek közt arról is, hogy egyre nő a migráció, a kivándorlás!

Ha így folytatódik, lassan már csak az marad az országban, akinek kormány párti, vagy a közeli érdekeltségeik vannak, illetve akiknek nincs lehetőségük kivándorolni!

Most és itt van a legnagyobb szükség az összefogásra, ahogy azt már a régiek is megmondták: "Egységben az erő!"

Igen egységben az erő, és ezt tudja a kormány is ezért szít az emberek közt széthúzást, kelt megosztottságot!

De nem is kell ide még a kormány sem! Megy ez sajnos nekünk magunktól is!

Még akik hasonlóképp gondolkoznak azok közt is megy a megosztás, az egymásra mutogatás.

A tüntetések szervezői közt sem tudott kialakulni az egység, talán megosztottságból, talán félelemből.

Félelemből attól, hogy a másik lenyúlja a tüntetést, lenyúlja az érdemeket, stb.

Mit nyúlna le? A pár perces hírnevet?

Ha csak ennyiről szól egy tüntetés, akkor régen rossz, de ha a változtatás lehetőségéről, és erkölcsi kényszeréről, akkor nem sajátíthatjuk ki magunknak, vagy a magunk csoportjának azt a változást, változtatni akarást, ami mindannyiunk közös érdeke!

Amíg félre nem tudjuk tenni a félelmeinket, az ellenségképeinket, addig nem tudunk elkezdeni együttműködni, és addig nem fogunk tudni komoly változást, komoly eredményeket elérni, és így végül csak valami kiüresedett csodavárás marad, vagy már az sem.

Orbán Viktor nyilatkozta: Idézem: "Minden tüntetés egyfajta személyes siker, ezt a mi generációnk érte el. Ezért alakult a Fidesz!"

Bár ezzel nem értek egyet, mégis, amíg a beszédek többségében csak a múlton rágódnak, azt szapulják, ahelyett, hogy a jelenre (és a jövőre) fókuszálnának, arra, hogy mit akar a nép, és míg sokaknak úgy tűnhet, a tüntetések csupán gőzlevezető szelepként funkcionálnak, ("megunják és hazamennek") addig joggal vélhetik úgy némelyek, hogy abban, hogy a tüntetéseket a fidesz személyes sikereként könyveli, könyvelheti el, Orbán Viktornak akár igaza is lehet!

Rajtunk múlik, hogy ne így legyen!

Elkeseredhetünk az egyet nem értést, a széthúzást látva.
De ha most elkeseredünk, és feladjuk, akkor Orbánék már nyertek is!

Mit is akarunk?

Azt hogy meghátrálva, fülünket farkunkat behúzva, jó birkákként bégetve bármit is csinálnak velünk igazoljuk nekik, hogy tényleg birkák vagyunk?

Vagy továbbra is kiálva az igazunkért, a demokratikus jogállamért, a szabadságunkért, megmutassuk nekik, hogy nincs igazuk!

Ne áljunk most meg félúton, ne üljünk fel a provokátoroknak, a széthúzást keltőknek!

Fogjunk öszze! Mutassuk meg mire képes a  tömeg, mire képes együtt a nép!

Az ország népe ébredezni kezdett, elkezdett felébredni az elkényelmesedett "birka" létből, és ráébredni arra, hogy ember, és emberhez méltó életre, jogokra van szüksége!

De szükség lenne arra is, hogy felébredjünk, ráébredjünk arra is, hogy széthúzással, megosztottsággal nem megyünk semmire, csak a diktatúra szekértolói lehetünk!

A változáshoz, az új valós demokrácia felépítéséhez összefogásra van szükség!

Csak együtt  érhetünk el eredményeket, együtt bonthatjuk le a minket jogainktól, és anyagi biztonságunktól megfosztó diktatúrát, hogy közösen nekiállhassunk felépíteni a jogállamiságot, az igazi demokráciát!

De ehhez, nem elég csupán a kormányt eltávolítani, és elszámoltatni!

A hatalmon levők beágyazódtak az embereiken keresztül az egész intézményredszerbe.
Kiépített rendszerük, mint egy élősködő, fúrta be magát az ország testébe, csápokat növesztve mindenfelé.

Ha ezeket nem távolítjuk el, tovább mérgezhetik az országot.Tovább mérgezhetik a hivatalokat, az intézményeket, a közoktatást, stb.

És tovább mérgezhetik hazug sorsrontó, ellenségképgyártó, gyűlöletkeltő ideológiákkal, félelemre alapozó és azt felerősítő propagandáikkal az emberek lelkét, tudatát, gondolatait!

Nem engedhetjük, hogy így legyen!
A jövőnk, gyermekeink, unokáink jövője függ tőle!

Magyarország jelenleg a szakadék szélén áll! Nincs tovább! Így nincs!

Ha még pár lépést teszünk, belezuhanunk a szakadékba, és örökre elnyelheti hazánkat a történelem mély gödre!

Össze kell fognunk!

Együtt kell megkeresnünk a szakadék felett átívelő hidat, ha van egyáltalán, ha pedig nincs, márpedig jelenleg inkább így néz ki a helyzet, akkor együtt kell felépítenünk!

Széthúzás helyett összefogással, gyűlölet helyett tisztelettel, és megértéssel, félelem helyett bátorsággal, demagógia helyett értelemmel!

2015. január 4., vasárnap

Megosztás és megosztás!

Megy a facebookon a megosztás!

Megosztunk képeket, híreket, információkat!

És ez nem egy esetben fontos, akár lényegbevágó is lehet, hiszen fontos, hogy az emberek minél nagyobb tömegei juthassanak hitelt érdemlő, valós információkhoz.

De van egy másféle megosztás, aminek a jelenlegi kormány már mesterévé vált!
Megosztják a társadalmat, a munkahelyi, a társadalmi közösségeket, a családokat, stb.
Egymás ellen fordítva az embereket.

Ellenségképeket kreálnak, elhitetik az emberekkel, hogy nem a kormány, hanem a másik ember, embercsoport a hibás, a felelős a problémáikért.

Természetesen nem csupán a kormány tehető felelőssé az összes egyéni problémákért gondokért, (pl balesetek, egyéni hibás döntések, stb.) ám a segítségnyújtás, illetve a megoldások keresése helyetti ellenségkeresés, az ellenségkép generálása mindenképpen a kormány számlájára írható!

Sajnos a megosztásnak ez a fajtája, a széthúzáskeltés, az ellenségkeresés, (És aki keres az talál is!) a másik ember hibáztatása, szintén jelen van a facebookon, felütötte a fejét a közösségeken belül.

De ennek nem kellene így lenni!

Mert amíg a másik megosztás épít, építi az ember tudását, a tudáson, a megszerezett információkon keresztül a lehetőségekre való rálátását, akár egy lehetséges jövőképet is létrehozhat, növelheti az önismeretünket, és ezáltal önbizalmat is adhat, addig ez a másikfajta megosztás csupán rombolni képes!

Rombolni az emberi kapcsolatokat ,rombolni a másikba, vagy a magunkba vetett bizalmat, rombolni a reményt, és még sorolhatnám!

Egységre kellene törekedni, nem széthúzásra, nem megosztásra!

Csak együtt, közösen érhetjük el céljainkat, együtt építhetünk fel egy szebb, jobb jövőt, amire még az unokáink, dédunokáink is büszkék lehetnek!

De ehhez fel kell adnunk mindazt, ami ennek akadálya lehet!

Ne az ellenséget lássuk a másikban, hanem azt az embert akivel a közös céljaink felé haladhatunk!
Ne tapossuk bele a már földön fekvő embertársunkat a sárba, mondván, itt most másról, többről, van szó, te és a te problémáid nem vagytok fontosak!

De ne is essünk neki a másik embernek a magunk problémájával úgy, mintha az, és csak egyedül az, az egész világ, vagy legalábbis az egész ország problémája (egyedüli problémája) kellene, hogy legyen!

Ismerjük fel, hogy mind fontosak vagyunk, és hogy sok kis részből lehet egy egész, és ez a gondjainkra, problémáinkra is igaz!
Ne csak a saját problémáinkat hangoztassuk, hanem legyünk készek kiállni együtt egymásért!

Ne azt keressük miben különbözünk, miben vagyunk mások (pl jobb, vagy bal) hanem bár nem feltétlenül gondolkodunk egyformán, nem feltétlenül értünk egyet mindenben, és nem is kell hogy mindenáron egyetértsünk, de törekedjünk megtalálni a közös céljainkat!

Ne mi akarjunk egyénenként lenni az egész, mert ahhoz úgysincs elég erőnk, de merjünk, és legyünk készek részei lenni az egésznek!

Ehhez persze meg kell tanulnunk adni!

Adni odafigyelést, adni a másik ember megértését, adni elfogadást, adni akár csak egy szívből jövő mosolyt, egy jó szót!

De ha valaki már úgy érzi, hogy ELÉG VOLT!!!!

Mit akar ez az ember már megint tőlem!

Már megint csak adjak! 
Már annyit adtam, és adtam, és adtam, hogy nem maradt semmim amit adhatnék!

Adtam a családomnak, a rokonaimnak, adtam a barátaimnak, adtam, az államnak.
Csak adtam és adtam, és már nem maradt semmim, nem maradt pénzem, nem maradt hitem, nem maradt reményem, nem maradt semmim!
Akkor azt mondhatom, ha nincs semmid, akkor vesztenivalód sincs!

Ha úgy érzed nincs semmid, akkor is van még valamid amit adhatsz, két kezed, amit kinyújthatsz, megragadva a mások által feléd nyújtott segítő kezeket!

Csak így, együtt rombolhatjuk le a széthúzások, a megosztások sorsrontó hazugságait amivel az elmúlt években tudatosan mérgezték az embereket, és építhetünk egy kölcsönös tiszteleten, megértésen, elfogadáson alapuló szebb igazabb jobb élhetőbb Magyarországot!

Egy jogállami demokráciát, egy olyan országot, amelyet nemcsak mi, de gyermekeink, unokáink, dédunokáink is büszkén mondhatnak hazájuknak!

2015. január 1., csütörtök

Választásaink!



Gondolom, többekkel előfordult már, amikor a kormányt, a kormány intézkedéseit kritikával illettük egy beszélgetés során, hogy a beszélgető partnerünk rákérdezett.

Most kritizáljuk a kormányt, de mégis a választáskor kéthamados többséget szereztek.
Hol voltunk akkor? Hol voltunk a választáskor?

Hol voltunk?

Én a magam részéről a szavazófülkében, bár inkább magam is azokkal értettem egyet, akik egyik jelöltre sem szavaztak!

Többen azért nem mentek el, mert nem láttak valós választható, és felvállalható alternatívát!

A baloldali pártok egymással marakodása, valamint az, hogy a vezetőiknek már volt lehetőségük a bizonyításra és leszerepeltek, nem igazán tette őket vonzóvá az emberek szemében.

Az Orbáni diktatúra népnyúzó intézkedései, mutyijai, folyamatos ellenségkeresése, stb. szintén eltántorította a szavazásra jogosultak többségét!

A diktátorékat, a mutyizókat nem akarták a kormányzatba, de azt sem, hogy a leszerepelt baloldal jöjjön vissza!

A fidesz által létrehozott kamupártok, valamint a csak a választás idejére létrejött fajsúly nélküli kispártok szintén nem jelentettek igazi alternatívát!

Ám akár elment valaki választani, akár otthon maradt, sajnos a fidesz választást megbundázó intézkedései, és választási csalása folytán részeseivé váltunk annak, hogy a jelenlegi illegitim kormány a demokrácia látszatát fenntartva, de annak lényegi valóságát sárba tiporva ismételten kétharmados parlamenti többséget szerezzen (csaljon össze) magának!

Egyetlen valós, és szükséges alternatíva lett volna a választásokkor!

Az, ha a jelenlegi parlamenti ellenzékkel együtt, vagy akár nélkülük, a nemszavazók, illetve az ellenzékre, valamint a kispártokra szavazók többsége már a választások előtt, és a választás napján is az utcára vonul, bojkottálva a választást!
És ott ad hangot annak, hogy a választási csalásra épülő, erre a célra átírt választási törvényt nem fogadja el!

Érvénytelennek, illegitimnek tekinti, így magát a választást, valamint annak eredményét, valamint annak kapcsán létrehozott kormányzatot is érvénytelennek tekinti, nem fogadja el, Illegitimnek nyilvánítja!

Mindezt, a Magyar és a nemzetközi média árgus szemei előtt.

Ebben az esetben a diktátor és társai színvallásra kényszerültek volna!

Ha így is végigviszik a választást, és nyíltan semmibe veszik a szavazótöbbség akaratát, vélemény nyilvánítását, akkor ezzel nyíltan felvállalják a diktatúrát!

Ha pedig ezt nem merték volna meglépni, akkor rákényszerültek volna, hogy meghátrálva eltörlik az átírt választási törvényeket, és a régi választási törvényekkel írják ki az új választásokat, nemzetközi, és civilkontroll mellett.

Kockáztatva azt hogy elvesztik akár a választásokat is, de a nem létező kétharmadukat mindenképpen!

Sajnos a nép akkor még nem ébredt fel eléggé, és nem nőttünk fel egy ekkora döntéshez, egy ilyen súlyú felelősségvállaláshoz!

Mára viszont a nép kénytelen felébredni, felnőni!

Az ország többségének egyre inkább nem marad vesztenivalója!

Ismét választás előtt áll az ország!

Most nem parlamenti vagy önkormányzati választásról van szó, de ez a választás éppen olyan fontos, ha nem sokkal fontosabb!

Ez a választás.arról szól, hogy kaptunk egy lehetőséget, hogy ráébredjünk az igazságra, és a mi felelősségünk, miként élünk vele!
Visszaalszunk a kényelmesnek tűnő birkalétbe, vagy inkább kezünkbe vesszük a saját sorsunkat, és a hazánk sorsát!

Lépni kell, tenni kell valamit, ha nem akarjuk végignézni, végigszenvedni, ahogy a hazánk végleg eltűnik a történelem süllyesztőjében!

Ahogy százezrek kiáltanak fel rémületükben, amikor rádöbbennek, hogy a kormányunk a szociális háló megszüntetésével gyakorlatilag halálra ítélte őket!
Időseket, betegeket, rokkantakat, hajléktalanokat!

És IGEN! Sajnos gyermekeket is!

Szégyen ez amit kormányunk művel, ránk nézve Európában, de éppígy szégyen lenne mindenhol, ahol az erkölcs, és az emberi jogok, még jelentenek valamit!

És szégyen az, ha valaki mindezt látja és végignézi, látja az éhező embereket, a síró arcú, kinyújtott kezű éhes kisgyermekeket, és nem tesz semmit, csak megvonja a vállát, mondván, ez engem nem érint.

Nem mehetünk el szó nélkül az igazságtalanságok mellett, a jogfosztások, a jogtiprások mellett, az újabb, és újabb megszorítások, az új igazságtalan adók tömkelegének bevezetése mellett!

Európa már szinte teljesen leírta hazánkat!

Ha így folytatódik, lassan teljesen magunkra maradunk, bár belügyeink kapcsán általában igazából eddig is magunknak kellett (volna) rendet tenni!

Ez a Kárpátoktól ölelt szép kis ország, a mi hazánk!

Baloldaliaké éppúgy, mint jobboldaliaké, és mindenkié aki származástól, faji, vallási, politikai hovatartozástól függetlenül Magyarnak érzi és vallja magát!

Együtt rendezhetjük közös dolgainkat, együtt takaríthatjuk el a diktatúra minden mocskát, és.együtt építhetünk egy új jobb élhetőbb demokráciát!

József Attila szavait idézve: "Ez a mi munkánk és nem is kevés!"

Nyújtsuk ki végre egymás felé kezeinket!
Kezdjünk el együtt, nem széthúzások, nem puszta egyéni, vagy párt érdekek mentén cselekedni!